Saját Készítésü Fanficceim

Elsőként egy kisseb vallomás levél:

Tied a Lelkem...

Nem mozdult a testem mely akár egy karnyujtásnyira lett volna a fekete homály kapujától. A lelkemben minden elzárkózva a külvilágtól, mely oly kopár képzeletvilágot tárt elém mit jobb nem látnom! Szívem fürdőzött a romlott dühtől, bosszútól és mérhetetlen magánytól a homály tengerében. Lehetetlen volt onnan kijutni, akár csak egy ártatlan másodpercre is. Szabadulni akartam még ha azt a viselkedésem, tetteim és a hozzáállásom nem ezt mutatta.

Te is tudtam hisz akkor láttad meg mikor a pokolból egy mélyről fakadó hang hívott. Igérte a megnyugvást és az elégedetséget. Szavaid akár milyen keserű volt fülemnek, már nem állíthatott meg a végtől mit régóta választottam. Tudom hogy mély sebet ejtettem szívedben az nap éjjel. Pillantásom könnyes szemekre lelt. Mond meddig mész el még utánam?

Mérhetetlen gyűlölet vakított el mikor újra találkoztunk. Irántad még mit se változott a még gyenge érzelmeim, de te nem láthattad ezt. Beléd döftem egy újabb tüskét, amely csak keserű csókkal oldaná a pillanat fájdamát. Kegyetlen hangon szólítottalak, de bár ne tettem volna. Majdnem rádtámadtam ha nincsenek melletted védelmet nyújtó társaid. Elveztettem az eszemet, ám bár láttam a fény egy utolsó sugarát mely a lehetőséget adta hogy kiszabaduljak a bosszú börtönéből! Ez a sugár te voltál számomra. Csak egyszer érezném ajkaidat melyek olyan édesek akár a méz. A rossz cselekedetek utána tudatosultak bennem. Megszakdt a szívem, de már nem éreztem fájdalmat, hiszen ebből merítettem erőt a hardhoz.

Eltüntek az érzéseim a lelkem legmélyebb pontjába. Mikor elértem azt aki szenvedésem okozója volt, már nem láttam az a fényt melyet te adtál nekem. A bosszú formálta emberré váltam. Tekintetem hidegebb volt mint a sarki jég. Te már nem láthattad azt a fiút, akit a múltban szerettél. Az út kegyetlen vesztőjében halt meg. Ám így is téged akarlak, csak is a te látványod nyujtja  nekem a biztos újáéledést. Csókod szívem megtisztulását jelenti. Már én kérlek... Harcolj a lelkemért, mert én is harcolok érted. Önmagammal vívom harcomat, mely azon az éjszakán indult meg. A vihar lassan elcsillapodik. Tisztulni látszik a kép.

Vérem "Madara" volt aki elémtárta a keserű múlt igazát. Távolabb kerültem tőled mint eddig bármikor is tettem. A szakadék, ami köztünk volt egyre jobban tágult. Nézz rám és lásd újra azt a fiút akit te szeretnél. Tied mindenem ami csak kell. Tied a szívem, lelkem és testem minden zeg-zuga. Mire jóváteszem bűneim kiölöm magamból azt ami távol talrtott tőled. Kérlek várj még rám...

Sasuke Uchiha